Ízületi fájdalom és depresszió.
Ezek közül legtöbbet emlegetett a depresszió, mint kísérő vagy kiváltó tünetegyüttes.
Jelen cikkükben megpróbáljuk a depressziót mint következménytényezőt bemutatni, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet a krónikus fájdalom okozta pszichés tényezőkre.
A krónikus fájdalom és depresszió Fischbain és munkatársai egy kutatásukban kifejtik, hogy a fájdalom kronicizálódása és az ezzel együttjáró rokkantság az esetek nagy százalékában okozott klinikai szintű depressziót, míg azoknál, akiknél a fájdalmat meg tudták szüntetni, a depresszió is megszűnt. A fájdalomészlelés mechanizmusa során a fájdalmat észleljük, felismerjük, lokalizáljuk.
A fájdalom stressz, amely azonnali hatást gyakorol az autonóm vegetatív idegrendszerre. Megváltoztatja a viselkedést, félelmet, szorongást ízületi fájdalom és depresszió ki.
Ha ez a folyamat huzamosabb ideig fennáll, maradandó betegség és ezzel együttjáró fájdalomszemélyiség alakul ki. A fájdalomszemélyiség jelentése, hogy a beteg figyelme erősen a betegségre koncentrálódik, az élete középpontjába a fájdalom kerül.
A koncentrációs készsége romlik, a szorongása fokozódik, a társas élete beszűkül. Ezek a tényezők táptalajt biztosítanak a depresszió kialakulásának. Ezzel párhuzamosan romlik az alvás minősége, amely fokozza a kimerültséget és csökkenti a tűrőképességet.
A fájdalomérzet tovább nő. Kialakul egyfajta ördögi kör, amelyben a legfontosabb a szakszerű, korai felismerés és kezelés. Ha az alábbiak közül, ha legalább 5 tünetet észlel magán, és azok 2 hétnél tovább állnak fent, érdemes megfontolnia, hogy szakember segítségét kérje.
Ezek a következők: Levert hangulat.
